Az egyik ügyfelünk vonatkozásában egy igen szokatlan és érdekes módszerrel próbálja az adóhatóság megkérdőjelezni egy korábban kapcsolt vállalkozástól beszerzett immateriális jószág szokásos piaci értékét.
Az utóbbi időben nem meglepő, hogy az adóvizsgálatok során az adóhatóság kiemelten és már nem csak formai, hanem tartalmi szempontból is ellenőrzi az adózók transzferár nyilvántartásait. Az már kevésbé szokványos, hogy egy folyamatban lévő adóvizsgálat során milyen módszerrel próbálja ezt megtenni az adóhatóság.
A konkrét ügyben megfelelő transzferár nyilvántartással és gazdasági elemzéssel lett alátámasztva a kérdéses immateriális jószág beszerzése, amely a szerződés megkötésekor elérhető korábbi tény jövedelem adatok, valamint üzleti tervek alapján meghatározott várható tervszámok alapján diszkontált cash-flow módszerrel került kiszámításra. A vizsgálat során az adóhatóság az adózó által az üzleti tervekben szereplő tervszámok helyett az azóta eltelt években ténylegesen realizált bevétel és költség számokat behelyettesítve jutott arra, hogy a kérdéses immateriális jószág értéke jelentősen magasabb, mint amennyiben a szerződés megkötésekor a felek megállapodtak.
Véleményünk szerint az adóhatóság ezen megoldása, hogy az „ex ante” várakozások helyett az „ex post” tényadatokkal számolja ki az adott immateriális jószág szokásos piaci értékét csak bizonyos nagyon korlátozott esetekben lehetséges az OECD transzferár irányelvei alapján (nehezen értékelhető immateriális jószágok esetén is csak akkor, ha nem megfelelően kerültek a tervszámok meghatározásra), ezért a vizsgálat során az adóhatóság ezen megállapításait a jegyzőkönyvre tett észrevételben részletesen megcáfoltuk és várjuk az adóhatóság válaszát az érvelésünkre.